Freedom Forum Budapest

Előadók

D. Ildikó a Névtelen Utak Alapítvány programvezetője, azonkívül a 22-es Asztal szolgálatának vezetője (ez az utcai szolgálat Máté evangéliumának 22. fejezetén alapul).  2001-ben kapott elhívást, hogy az  utcai szolgálatban részt vegyen. 2012-ben csatlakozott az akkor megalapított Névtelen Utak Alapítvány munkájához, mely átvette a Névtelen Szolgálók Alapítvány (SAF) rehabilitációs és reintegrációs programját, támogatva az áldozatok felépülését Magyarországon. A Névtelen Szolgálók Alapítvány Kanadában, az USA-ban, Németországban, Magyarországon, Görögországban, Bulgáriában és Nepálban működik.

Ildikó D. serves as Program Director at Anonymous Ways Foundation, furthermore Ministry Leader of Table 22 (this Street Ministry based on Matthew 22). She was called to this Ministry field in 2001 serving in the streets, and since 2012 as the Anonymous Ways Foundation founded to adopt the rehabilitation & reintegration program of Servants Anonymous Foundation, supporting victims to recover in Hungary. The SAF program is implemented in Canada, US, Germany, Hungary, Greece, Bulgaria and Nepal.

R. Katalin szervezetfejlesztési vezető a Névtelen Utak Alapítványban, elsősorban a bűnmegelőzés  (Mennyit érsz? - kampány, “Kiállok érted” színdarab) és az emberkereskedelem áldozatainak megsegítése területén.  A Névtelen Utak Alapítvány menedéket, rehabilitációs és reintegrációs programot biztosít azoknak, akik az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozataiként különleges helyreállást, felépülést igényelnek.

Katalin R. serves as Organisational Development Director at Anonymous Ways Foundation, that is serving on the field crime prevention ("How much are you worth?" campaign and "Stand up for you" theatrical play) and victim assistance of human trafficking. The Anonymous Ways Foundation providing shelter and rehabilitation & reintegration program to meet the special recovery needs of victims of sexual exploition of human trafficking.

 

Helyszín

November 14.
Hotel Benczúr Budapest, Hungary.

Bővebben a Fórum honlapján tájékozódhat

 

Iskolakezdési támogatás

Az otthonban élő gyermekek és édesanyák nagy örömére az Üdv Hadsereg hozzá tudott járulni, hogy iskolakezdésükkel járó anyagi megterhelésüket könnyítse. Az anyák listát készíthettek azt illetően, hogy mi hiányzik a tanfelszerelésből, mik a legszükségesebb beszerzendő tárgyak gyermekeik iskolai évének megkezdéséhez. A kerület legnagyobb papír – írószer szakboltjában kedvező áron szép, minőségi tanszereket tudtunk vásárolni a gyermekek részére.

Húsvéti kongresszus

Húsvéti újság

Tibor története

Egy vidéki városban születtem, ahol öt éves koromig vérszerinti szüleimmel éltem, de válásuk miatt intézetbe kerültem, ahol 3 év viszontagságos időt töltöttem. Azután nevelőszülőknél helyeztek el egy kis községben. Vallásos, becsületes Istenfélő szorgalmas emberek voltak. Ebben a kis faluban kezdtem el ismerkedni a Bibliával a hittan órákon. Hamar vége szakadt ennek is, mert 14 éves koromban meghalt nevelő nagymamám, azután jött a kollégium és 18 éves koromban a katonaság, 20 éves voltam, amikor leszereltem.

Úgy gondoltam saját családot alapítok, hogy végre tartozzak valakihez, nem hallgattam az intő szóra, nevelő szüleimmel megszakítottam a kapcsolatot és tanácsuk ellenére megnősültem.

Négy év alatt két kislány gyermekünk született. Sajnos, hamar kiderült, hogy azoknak volt igaza, akik óvtak, 25 éves koromra már elvált voltam és teljesen egyedül.

A csalódás és a lelki gyötrelem miatt az alkoholban kerestem a menedéket. Bár jó szakmunkásnak tartottak és szorgalmas munkaerőnek, sajnos az alkohol miatt egyre gyakrabban kellett munkahelyet változtatni.1989-ben a rendszerváltást közvetően az utcára kerültem és 3 éven keresztül túlnyomórészt az utcán voltam. Úgy gondoltam az alkohol tart életben. Egyre mélyebbre süllyedtem, és egyre többször próbáltam öngyilkos lenni, mert semmi értelmét, célját nem láttam az életemnek.

De nem sikerült sehogy sem, nem értettem miért? Időnként megpróbáltam az elvonókúrát, de egy idő után újra visszaestem és még rosszabb lett az állapotom. Az egészségem teljesen leromlott, az immunrendszerem összeomlott. Már nem tudtam érezni, sírni, örülni, nevetni, gondolkodni is alig, csak vegetáltam.

1992-ben kórházban feküdtem, már nem vártam semmit, a halálra készültem. Egyik nap bejött egy lelkész és beszélt a szeretetről, Krisztusról, és az örök életről, kárhozatról. Elmondta, hogy hogyan gyógyult meg csoda folytán a Jézusba vetett hit által. Nem értettem mit mond, de valami megragadott. Újra éreztem szeretetet, erőt, boldogságot. Tudtam, hogy meggyógyultam és annak az életnek, amit addig éltem vége, lezárult. Hajléktalan szállóra mentem, ahova egy pünkösdi missziós csoportja járt.

Rajtuk keresztül újra megéreztem, tapasztaltam Isten szeretetét és megváltoztató erejét. Felismertem, hogy nem vagyok már egyedül és átadtam az életemet Jézusnak, rábíztam egész életemet.

A következmény az lett, hogy kibékültem volt családommal, rokonaimmal, szüleimmel. Szinte azonnal elkezdtem dolgozni, amit már évek óta nem voltam képes. Rendeztem tartozásaimat, kötelezettségeimet. Nagyon hamar kikerültem a hajléktalan rendszerből, és önálló életet élek albérletben, tanultam és leérettségiztem, azután diplomát szereztem. Már én segítettem másoknak. 2013-ban Isten csodálatos kegyelméből újra családot alapítottam, megajándékozott drága feleségemmel, Zsuzsannával.

Az Üdvhadsereg lelki gondozójaként az elesettek, szegények, nincstelenek számára adhatok menedéket és élő példája vagyok annak számukra, hogy lehet újat kezdeni.

Tibor

Szilvia vagyok, három kislány anyukája

Szilvia vagyok, három kislány anyukája. 2014. 01.10-én kerültünk az Üdvhadsereg Fény Háza Családok Átmeneti Otthonába. Egy ismeretlen hely… ismeretlen emberekkel…

Vegyes érzelmekkel figyeltük először az ott zajló eseményeket. Talán kissé nehezen, de kezdtünk belerázódni az otthon adta életritmusba. Nem volt könnyű, voltak nehézségek, de mindig kéznél volt egy segítség…

Néhány a gyakran elhangzott segítő mondatokból:

„Szilvia, jobban érezné magát, ha beszélnénk róla?”

„És tudja mit, Szilvia? Isten szereti Önt!”

„Na, jöjjön Szilvia, erre a problémára megoldást kell találnunk!”

„Mennyire fáradt Szilvia? Jöhet egy esti beugró (interaktív játék)??”

„Jöjjön Szilvia, beszéljünk a gyerekeiről!”

Mik voltak a változások az életemben az otthonban eltöltött másfél évben? Megértettem, hogy néha el kell fogadni a kinyújtott kezet…, hinni abban, hogy a rémálom után is van élet…, és hogy a szabályok igenis kellenek! Hogy az esti bibliaóra után milyen békés a lélek! Na és, hogy egy fáradt, kimerítő nap után „activityzni” is lehet!

Megtanultam, hogy bár az otthon nem a miénk, mégis biztonságban lehet benne anya és gyermeke…

Köszönet mindenkinek mindezért, hogy ez az otthon lehetett számunkra a menedék!

Zita vagyok

Zita vagyok. Azzal kezdeném, hogy nekem ez volt az első anyaotthonom, ahová beköltöztem. Először nagyon furcsa volt a sok gyerek, az új környezet és az anyukák, akiket még nem ismertem azelőtt. Igyekeztem beilleszkedni, megismerni mindenkit és mindent. Ebben sokat segített a családgondozóm és a gondozók, akik ott dolgoztak.

Amikor odakerültem igen rossz idegállapotban voltam, de napról napra könnyebb lett. Sokszor tanácstalanul nem tudtam, hogy merre induljak el, de itt mindig megkaptam a szelíd útbaigazítást. Kezdtem másként látni a világot magam körül. Megtanultam azt, hogy a gyerekeimnek kell élnem, és ha tehetem, mindent meg kell nekik adnom. Eleinte nem tudtam takarékoskodni, de megtanultam, hogy sokkal könnyebb lesz, ha néha félreteszek, a későbbiekben tudok mihez nyúlni. Korábban ezeket nekem nem tanította senki és nem is éreztem fontosnak. Jártam ott az otthonban énekelni, azt nagyon szerettem, most is hiányzik. Nagyon szerettem ott mindenkit és mindent. Az otthon szép tiszta, vigyáznak mindenre, s mindennek megvan a maga helye.

Sokat segítettek abban, hogy milyen úton induljak el, és min próbáljak meg változtatni, ahhoz hogy az életem ne fusson újra zsákutcába. Ami persze sikerült is! Sok anyukával ismerkedtem meg és többüktől hálásan és fájó szívvel búcsúztam el.